... Fejős Évának - Fejős Éva alias Carol N. Fire : Most kezdődik/Holtodiglan

Cím : Fejős Éva alias Carol N. Fire : Most kezdődik / Holtodiglan
Kiadó : Erawan / Totem
Kiadás éve : 2013 / 1999
Oldalszám : 450
Ár : 3490 Ft

Fülszöveg : Anisette modellkarrierjét kettétöri egy sokkoló forgatás és egy elmebeteg gyilkos ámokfutása. Az idő előtt visszavonult, grafikusként dolgozó lány három kutyával osztja meg az életét, hangos és lökött családja rendszeresen átjáróháznak használja az otthonát, ráadásul a problémás unokatestvére is a nyakára költözik… És ha mindez nem lenne elég, Anisette szerelmi élete is romokban hever, így éppen a legjobbkor érkezik Axel, a zűrös múltú rockénekes, hogy felkérje őt egy klipforgatásra. Afrika egzotikus vidékén. Anisette nem sejti, hogy a forró égövi utazás még csak a kezdete egy szenvedélyes és életveszélyes kalandnak.

Eredeti, 1999-es fülszöveg, ami szerintem jobban sikerült : Mialatt Axel di Sun, a világhírű rocksztár a civilizációtól elvonulva az afrikai szavannán forgat, a távoli nagyváros dzsungelében szadista sorozatgyilkos rejtőzködik… 
A Titokzatos nyomát széttiport pillangók és megcsonkított áldozatai jelzik… Kutató pillantása végül Axel gitárosának lányára, Lindára szegeződik… – s kíméletlen hajsza veszi kezdetét, amelyben a rocksztár, oldalán a gyönyörű fotómodellel, Anisette-tel, megpróbálja csapdába csalni a félelmetes ellenfelet…

Első benyomás : Ismét a FÉNY keretében egy Fejős Éva könyvet hoztam, ami kicsit más, mint a többi "fejősévás" könyv. A szerző ezt a regényét még 1999-ben jelentette meg Carol N. Fire álnéven. Ahogy a könyv hátulján olvashatjuk : " Most kezdődik valami új, ami sose ért véget". Ez teljesen így is van, ugyanis Éva ezt a könyvet választotta az új kiadója, az Erawan első könyvének. Egyfajta átmenet múlt és jelen között. 

Mikor először a kezeim közé került a könyv, rögtön feltűnt, hogy méretre nagyobb, mint a többi Erawanos regény. Sőt még nehezebb is jóval és kicsit nehezen is forgatható, mert jó erős a ragasztó ( ez nem gond, csak ha a gerincet nem szeretnénk megtörni, óvatosnak kell lennünk :) ). Egy jó pont Évának, hogy áttértek egy kisebb méretre, valamint a többi könyv már könnyebben kezelhető. 

Kivitelezésileg elég jól sikerült darabról beszélünk. Az oldalak hófehér lapokra vannak nyomva, amit kicsit sajnálok ( fő a környezetvédelem, team recycle ). A borító elég jól sikerült, de olyan semmitmondó. Első benyomásra egy tipikus nyári, könnyed, romantikus olvasmánynak tűnik. A könyv elolvasása után azonban megtudhatjuk, ez nem csak az. Ezért én a régi borítót találóbbnak gondolom, de azért abba is bele tudnák kötni na :) Ma kicsit kötekedő kedvemben vagyok :)   

Történet és felépítés :  Fejős Éva egy új oldalát ismerhetjük meg ebben a regényben. Első fejezet elolvasása után azon kezdtem el gondolkodni, hogy ezt tényleg Fejős Éva írta? Cool :) Annyira más itt az írónő stílusa, fogalmazása és történetvezetése, mint az újabb történeteiben. Ez talán abból is akad, hogy a '90-es évek végen talán más igényei voltak az embereknek könyvek terén, meg tényleg, ekkor Éva elsőkönyves volt. 

Igaz, a '90-es évek közepén születtem és annyira nem is emlékszem, mi volt akkoriban, de átlagosan elég jól be tudom lőni a történeteket, filmeket és képeket, amik ebben az időszakban készültek. Valahogy olyan sajátos hangulatot árasztanak. Engem legalábbis ez a hangulat kísért végig a regény olvasása közben. Na jó, azért a floppy meg, hogy a CD még nem terjedt el igazán a történet jelenében, elég jó támpont a kor belövésére. :)

A történet két párhuzamos idősíkban fut. Ez nem lett volna zavaró, sőt hasznos is volt, de egy két helyen, főleg új oldalaknál nem volt egy kis jel, vagy három csillag, ami jelezte volna az olvasó felé : Hahó, most ugrani fogunk az időben!  Ám mindkét idősík jó volt. A múltbéli idősíkból megismertük, hogyan alakult a Zefír, valamint a Nyúl szellemi fejlődésének történetét, ha egyáltalán lehet így nevezni, de róla még ejtek néhány szót. 

Úgy érzem, ezt a regényt Éva még nem kifejezettem nőknek írta. Simán el tudnám képzelni más férfi kezében, aki szereti a krimivel átszőtt szerelmi történeteket, némi akcióval. Itt még a romantika nem kap akkora  hangsúlyt, mint a szerző újabb regényeiben, de ezért is különleges ez a könyv. 

Fejős Évától nem mindennapi az akció és a krimi a regényiben. Akcióból is kapunk azért rendesen. Lövöldözés, menekülés, verekedés stb. mindenből van egy kevés. 

Krimiszál igaz nem olyan , mint mondjuk egy Agatha Christie regényben. Annál sokkal könnyebben érthető és nem annyira aprólékos. Sőt, még azt is tudjuk, ki az elkövető. De ez épp elég is volt. 

Romantikus szál is volt, de az sem olyan igazán érzéki csöpögős. Ezért sem sorolnám a tipikus női regények közé. Axel és Anisett ugyan közeledik egymás felé, és meg is van az a bizonyos kémia a főszereplők között, ami kell. Jól tette Éva, hogy nem ment bele annyira.

A szerző majdnem minden regényében elkalauzol bennünket a világ valamelyik tájára. Elsősorban nagyon érdekelt végig, mikor elkezdtem olvasni, na most is fogunk utazni? És IGEN! Utazunk most is, de a regény nagy részében a szereplők hazájában vagyunk. Nem kap akkora hangsúlyt ez sem. Pedig elég érdekes volt elkalandozni egyet Afrikába, a gekkók és nanduk, valamint emberevő törzsek hazájába. Ez a csekély kb. 100 oldalas rész nagyon különleges volt ám egy kicsit ki is lógott a történetből.  Afrikában még jobban megismertük a szereplőket Vickyt, Bryant és a Zafír többi tagjait. Talán a legfontosabb : itt kezdenek el igazán közel kerülni a főszereplők egymáshoz. Ez viszont tipikus "fejősévás" húzás volt. 

Olyan dolgokról is szó esik, mint a nemi betegségek, az AIDS, valamint a drogozás, mint súlyos probléma. Ezek elég nagy hangsúlyt is kapnak. Ha jól tudom, ezek a dolgok tipikusan a kilencvenes években olvadtak be a köztudatba. Akkor kezdtek el nyíltan beszélni a drogokról és az AIDS-ről. Szerintem ezekkel a szerző próbál valamiféle példát mutatni az olvasók felé, hogy mit ne tegyünk. Egész jól bemutatja a drogproblémákkal küzdők életét, és a pszichopatákat. Apropó pszichopaták :) 

Ígértem, ejtek néhány szót a főgonoszunkról a Nyúlról. Érdekes név egy főgonosznak:) Mellesleg ott van még a Ribanc, aki egy drogfüggő és...... ( nem mondom meg kinek a kije volt ). Na szóval, a Nyúl. egy teljes élettörténetet kaptunk Évától. Egészen a gyermekkortól nyomon követhetjük a sorsát. Érdekes, hogyan lett egy gyáva kisfiúból pszichopata gyilkos, aki mellesleg perverz is. Nagyon jól azonosúlni tudtam, akarom mondani, megértettem, miért alalkult ki ez a jellem. Mindt a legtöbb esetben az ok a családban keresendő és a gyermekkorra vezethető vissza. Ez jelen esetben is így van. Van egy prosti nagymamák, aki azzal fenyegetőzik, hogy levágja a fiú fütykösét, ha nem viselkedik jól. Mindennek a gyermekkori megfélemlítések és traumák az okozói. Nem igazán olvastam olyan könyvet, aminek ilyen pszichopata a "főgonosza". Eddig csak Lakatos Levente Bomlás c. regényében találkoztam hasonló ötletel/szállal. Hiába mesterien kidolgozott a karakter jelleme, mégsem szívesen olvasok ilyenekről, pedig tisztában vagyok vele : Ezek a dolgok a valóságban mindennaposak.

A másik nagyon jól kidolgozott dolog volt az, amikor Éva megmutatta, mennyit kell küzdeni a zenekaroknak, míg felérnek a csúcsra. Olykor ez nehézséggel jár. ha pedig már a csúcson vagy, nuku magánélet csak rajongók mindenütt. A paparazzikat azért kicsit hiányoltam, de sebaj :) Nagy nehézségekkel jár és a szétoszlás is fenyeget, amikor a banda egyik tagja úgy dönt, nem lesz többé sztár. De új holnap vár, új tagokkal pörög újra a lemez. Axel, Ronny és a zenekar többi tagja is hatalmasat fejlődött az évek során. Megtanulták, nem a hírnév minden, hanem annál vannak fontosabb dolgok is. 

Utolsó gondolatként a címváltásról szeretnék egy pár szót szólni. Az új cím szerintem kétértelmű: egyrészt Évának az új kiadás egy új korszakot is jelent. Másrészt a főszereplők igazi kapcsolata csak a regény befejeztével kezdődik. A Holtodiglan cím pedig szerintem arra is utalhat, hogy holtig kitartunk egy eszme, vagy egy cél érdekében. Szerintem mindkét cím találó de egyik sem az igazi. 

Összessgében egy elég pörgős regénnyel találtam magam szembe. Igaz, a Nyúl tettei és gondolatai miatt nekem kicsit tovább tartott kiolvasni, mint terveztem. Emészteni kellett, hogy újult erővel vághassak bele Axel és Anisette, valamint a többiek kalandjaiba.

AJÁNLOM, de a tökéletes regényt senki ne ebben keresse. Apróbb hibái ellenére elég jól megírt történet.

Értékelés/Összegzés :

Történet : keverednek benne a műfajok, mindenből pont elegendő mennyiséget kapunk

Karakterek : Átlagosan kidolgozottak, vannak kik kevésbé, vannak akik jobban

Borító : Szép, de nem sok köze van a történethez 3/5

Összességében : 4/5 - Első regényhez képest meglepően jó.

Kíváncsi vagyok a "régi" Fejős Évára, ezért a többi régebben írt regényeket is szeretném elolvasni egyszer. Természtesen Éva új könyveit is szeretném a polcomon tudni :)

KAP ÉVA ISMÉT EGY ÚJABB ESÉLYT :)

Dana Bate : Iránytű a szerelemhez és titkos lakáséttermekhez

Cím : Dana Bate : Iránytű a szerelemhez és titkos lakáséttermekhez
Eredeti cím : The Girls' Guide to Love and Supper Clubs
Kiadó : Erawan
Kiadás éve : 2013
Oldaszám : 508
Ár : 3490 Ft

"A sütés az én módszerem arra, hogy megtaláljam a helyem egy olyan világban, amelyben káosz uralkodik."

Fülszöveg: A huszonhat éves Hannah Sugarman szinte mindent megkapott az élettől, amire egy maga korabeli nő vágyhat. Remek állást, jóképű, nagymenő pasit és egy igazán csilivili lakosztályt Washington D. C. egyik legjobb negyedében. Csupán egy a bökkenő: Hannah a pokolba kívánja az egészet. A tudományos konferenciák és a fényűző partik helyett a sütik és sültek világában érzi igazán otthon magát, munkaidőben is recepteket körmöl, titkos lakáséttermet nyit főbérlője tudta nélkül, és a mintaszerű hercegnőt úgy dobja le magáról, akár a felesleges kilókat… hogy a szerelem és a káosz új ízeket vigyen az életébe ­– és mindazokéba, akik megkóstolják a főztjét.

Az Iránytű a szerelemhez és titkos lakáséttermekhez igazi ínycsiklandó sikerkönyv egy olyan „szomszédlány” főhőssel, aki gyakran hülyét csinál magából a partikon, de pontosan tudja, mitől jó egy répatorta. És bár az álmai néha cukormázosak, azt már megtanulta, hogy az élet legfontosabb hozzávalója: higgy magadban.

„Sütiillat, szerelem… ezt ígérte a regény, de sokkal többet adott nekem. Például megerősítést, hogy amikor valamiben nem érzed jól magad, akkor tovább kell lépned. Humoros, nagyon kedves, csoki-, narancs- és fahéjillatú történet az újrakezdésről és arról, hogy sose adjuk fel, mert a gödör aljáról is felfelé vezet az út.” Fejős Éva

Első benyomás: A FÉNY negyedik könyvének Dana Bate : Iránytű a szerelemhez és titkos lakáséttermekhez c . kötetet választottam Fejős Éva könyvtárából.  Külsőre a könyv nagyon szép. A rózsaszín és a fekete nagyon jól mutatnak együtt. Egyedül az a rózsaszín gerinc zavar kicsit. Tapintásra kellemes, újrahasznosított papírra nyomtatták. Gasztoregényt én még nem olvastam, ezért kíváncsian vártam. Sokan mondták az ismerőseim közül,hogy nagyon hasonlít a szintén gasztró Csokoládé c. műre, amit még nem olvastam, de a film az nagyon tetszett.

Történet és felépítés: Amekkora elvárásokkal ültem neki a regénynek, csalódnom kellett. Imádok főzni és gyakran csinálok valami sütit is, de a könyvvel nem jött át az az érzés, amit vártam.

Helyszínünk ezúttal Washington D.C., ahol Hannah Sugarman ( igen, érdekes neve van szegénynek) egy jól menő pénzügyintézetnél dolgozik, valamint titokban hódol szenvedélyének a főzésnek is. De titokban, a főbérlője lakásában. A LEBUKÁSIG! Közben a főbérlővel, Blake-kel egy szerelem-féle dolog bontakozik ki köztük. Vagy ez inkább kölcsönös szimpátia? Nem is tudom. Kb. ebben az 5 mondatban összefoglaltam a közel 500 oldalas történetet. Hurrá! 

A sztorit E/1-ben olvashatjuk végig, ami nem is lenne nagyon zavaró, ha a főszereplőnk nem lenne totál idióta. Értem, mindenkinek van szenvedélye, és vallom, mindenki kövesse álmait, de ez már túlzás, amit ez a nő csinál! Pont a legrosszabbkor, a leghosszabb helyen és időben. Sőt, nem is egyszer veszi „kölcsön” Blake lakását. Tudom, először vészhelyzet miatt kellett a főbérlő lakásába invitálni a vendégeket, de vitte magával a hév.  Csábította a tiltott gyümölcs.

A főbérlő, Blake sem valami észkombájn politikus lévén, de mit is várjunk a politikusoktól nem igaz? Többször hangoztatja, utolja a lakáséttermeket, és ellenük is van, nehogy a fogyasztók valami fertőzést kapjanak. Észreveszi, hogy hiányoznak a piái, eltörött egy tányérja, egy doboz házi fagyit talál a hűtőben, de ő amilyen hülye arra fogja, hogy biztos ő tette ezeket a dolgokat, csak nem emlékszik rá, mert sok a munkája :S Ekkor majdnem a fejemet vertem a falba.

Pedig egész jól indított Bate. Egészen a második fejezet végéig elhittem, hogy igen, ez tetszeni fog. Volt nekünk egy pasink és egy nagyszájú lányunk, egy sznob anyósunk és apósunk, aki nem fogadta el a lányt. Hannah megtartotta végig ezt a hirtelen robbanós cukorka formáját (hogy valami kajás hasonlattal éljek), de ez már sajnos nem menthette meg a történetet.  Idiótaságok, idióta szereplőkkel.

Kb. ilyen érzésem volt néha :S

Azzal, hogy Hannah egy ilyen pénzügyes mit tudom én hol dolgozott, még rátett egy lapáttal. GDP, GNI és még sorolhatnám. Meg politika. Látok meg hallok eleget erről a tv-ben, nem akarok még erről is olvasni. Ezeket a részeket untam. Nem mintha a többit nem, mert abszolúte nem történt semmi, de ezt különösen.

Azt hittem, lesz végre egy jó szerelmi szálunk azzal a Jacob gyerekkel, de egy-két dugáson kívül más nem volt. Hopp, Jacob épp nősülni készül….. Szerelmi szál nuku.

Blake-kel egyszer-kétszer randizott Hannah a piacon, ami nem is volt igazi randi, csak mikor együtt nézték a naplementét talán. Igen. Az igazi randinak számít? Ezt döntsétek el ti.

Egy pozitívumot azért had említsek a könyvről.  A receptek. Talán ki is próbálom valamelyiket.

Piacon és főzés közben azt vártam, talán olyan jól leírja Dana az illatokat, a színeket, mint a helyszíneket, mint Fejős Éva. Évát ezért is szeretem. De ez a nő elintézte annyival, hogy büdös, mennyei, vagy éppen szép.

Ez a fiatal, szimpatikus nő
hogy írhatott ilyent???

Nem tudom, hogy ezt a könyvet hogy lehet a Csokoládéval összehasonlítani. A Csokoládéban, még a filmben is éreztem minden illatot és ízt, itt meg semmi. Azt vártam, mikor lesz vége.

És vége. Az még a hab a tortán. Balek ( bocsi, akarom mondani Blake) megbocsájt Hannahnak. Ennyi. Semmi szerelmi végkifejlet. Ráadásul  Hannah még el is megy tanfolyamra. Olyan, mint ha most akarna kezdődni valami.

Ezt a könyvet én egy 100 oldalba megírtam volna és talán jobban kibontottam volna a Hannah-Blake szálat. De ezt az írónő nem tette meg. Így elásta magát előttem. Soha többé Dana Bate!!!!!

Inkább nem is pontozom és összegzem. Ez tipikus az az eset, amikor egy szép külső csúf, rusnya belsőt takar.

Nagyon akartam szeretni a könyvet és nem akartam lehúzni, de ez akkora idiótaság volt, amit még nem olvastam. Nem lehet nem lehúzni. Kell nekem is egy jó tömény valami. Egy pár napig tuti jegelem a FÉNY-t , kell valami mást olvasnom. De nem sokára folytatni fogom egy Fejős Éva regénnyel.

Bocsi Éva, de Dana Bate  NEM KAP ÚJABB ESÉLYT!!!!   NEM AJÁNLOM!!!!

... Fejős Évának : Fejős Éva - Szeretlek, bangkok

Cím: Fejős Éva : Szeretlek, Bangkok

Kiadó: Ulpius-ház

Kiadás éve : 2012

Oldaszám 284

Kötés : Puha

Ár: 2990 ft

"… legyenek bármilyenek is a körülmények, a pillanatban, a jelenben meg lehet találni a jót, azokat az apró dolgokat, amelyek boldoggá tehetik az embert."

Fülszöveg: Akkor kezdtem a „szökésről” ábrándozni, amikor már meglehetősen ciki volt a pálmafás-tengerpartos poszter – én mégis beszereztem egyet a zsebpénzemből, és felragasztottam a gyerekszobám falára, nem zavartatva magam szüleim döbbent pillantásától. Attól kezdve téli estéken odaképzeltem magam a kókuszpálma alá, ahol meleg van, és – bár sosem jártunk tengerparton a családommal – szinte hallottam a tenger zúgását, egészen elalvásig.

Eljött az idő, hogy beváltsam a magamnak tett ígéretet, hogy teljesüljön gyermekkori álmom; tavaly télen „megszöktem” kedvenc városomba, Bangkokba, és körbeutaztam Délkelet-Ázsiát. Találkozásokról, naplementékről, ázsiai mesékről és elképesztő sorsokról, egzotikus nagyvárosi lüktetésről, lakatlan szigetekről és egy másfajta életszemléletről szól ez a könyv, amit egy thai pálma alatt kezdtem írni. Öt forró, napsütéses téli hónap alatt sokat tanultam, és szinte minden megváltozott bennem és körülöttem; a sors akaratából megtanultam elengedni, sorsfordító döntéseket hoztam, szembenéztem önmagammal, az újságíróval, a nővel, az emberrel, mint talán még soha azelőtt. Ez a könyv nem a képzelet szüleménye, de ahányszor beleolvasok, a képzeletemben újra utazom, újra ott vagyok azok között az emberek között, akiktől meg lehet tanulni ÉLNI. Csupa nagybetűvel.

Fejős Éva

Véleményem : Ez a könyv a FÉNY egy kakukktojása, ugyanis nem Erawan kiadás és nem is kitalált történet. Csak Fejős Éva írta. Nagyon nehezen tudtam ezt a könyvet beszerezni, mivel a legtöbb helyről elfogyott sajnos, hiszen már több mint két éve megjelent. Ám furdalt a kíváncsiság, hiszen Fejős Éva fejében Bangkokban pattant ki az Erawan kiadó ötlete. Ezen kívül érdekelt, hogy regényen kívül milyen az igazi Bangkok.

Nagy nehezen, mikor sikerült beszereznem, rögtön feltűnt, kicsit vékonyka a könyv és ahhoz képest elég nagy súlya van.  De alapjában véve igényes a kiadás, szép a borító és a tartalom sem semmi.

Bangkok

Nagy erőt kellett vegyen magán Éva, hogy elindult ÖT HÓNAPRA Thaiföldre és kis kiruccanásra. De szerintem nem bánja meg és szerintem az olvasók sem, hiszen ez idő alatt megszületett két regény : a Karácsony New Yorkban, valamint a Karibi nyár. Ezen kívül megkaptuk még az élménybeszámolót is az útról.

A könyv elolvasása után vegyes érzéseim támadnak. Nem tudom eldönteni, vajon el szeretnék menni én is Bangkokba, vagy inkább maradnék itthon. Ez részben azért lehet, mert a regény történéseit egy határozott vágással két részre tudnám bontani.  Egy „jó” Thaiföldre és egy „rossz” Thaiföldre.

Éva stílusa nem változott. Zseniálisan írja le a környezetét, az illatokat és ízeket.  Először Thaiföldet olyan lepukkantnak és szegénynek gondoltam, ahol mindenféle járvány van. Persze ez is jelen van, de van egy másik rész is. Nem is hittem volna, hogy a fővárosban vannak hatalmas toronyházak és luxusszállodák. Teljesen meglepett. Másra számítottam, de pozitívan csalódtam. Bangkok szép részébe teljesen beleszerettem. Thaiföldről nem sokat tudtam eddig, de ezek után elmennék én is. Az emberek alapvetően mások, mint nálunk : sokkal barátságosabbnak és segítőkészebbnek látjuk őket, mint hazánkban. Érdekes volt olvasni a különböző kalandokról, mint pl. a „lakatlan” szigtről, a templomtisztításról, a jóslásról, a piacról, az elefántokról…. Többet nem akarok írni, tényleg érdemes elolvasni annak, akit érdekel a Thai kultúra és Bangkok.

Ám a vannak dolgok, amiktől az átlag európai elborzadhat. Rossz higiénia, ihatatlan csapvíz, járványok, cunami stb.  Érdekes volt Évától, hogy a Bangkok olyan oldalát is megismertük, melyről a televízióban és újságban keveset, vagy szinte egyáltalán nem olvashatunk. Ilyen a prostitúció, hogy mi készteti a lányokat a testük árulására és a „piaci” plasztikai műtétek.

Ez a bejegyzés sajnos csak rövidke, de úgy érzem, nem írhatok erről többet. Egyrészt rövid, másrészt elveszne az élmény másoknak, ha én most mindent leírnék.

Ez egy igazi útikönyv és élménybeszámoló volt egyben. Ajánlom azoknak, akik Bangkokba vagy Thaiföldre vágynak. Ne vegyenek olyan könyveket, amiben csak a szép dolgokat emelik ki az írók, hanem bemutatják az IGAZI országot.

Végezetül egy pár képpel búcsúzom egy kis hangulathozónak :

Erawan-oltár

Piac

Valamint egy videó , egy Tuk Tuk utazásról:

Értékelés / Összegzés :

Történet : Utiregény nagyszerű gondolatokkal

Karakterek : Hétköznapiak, egyszerűek

Borító : 4,5/5 - közelről kicsit pixeles

Összességében :5/5

Cynthia Rogerson : Szeretlek, ég veled

Cím : Cynthia Rogerson : Szeretlek, ég veled
Eredeti cím : I Love You, Goodbye
Kiadó : Erawan
Kiadás éve : 2013
Oldalszám : 300
Ár : 2990 Ft

"A Locard-elv egyszerű. Eszerint minden és mindenki nyomot hagy. Megnyugtató gondolat. Ahogy haladunk előre az időben, keresztül-kasul mindent összemaszatolunk a létezésünkkel, mint a csigák hajnaltájban az esőáztatta járdán. A szívek leállhatnak, de senki sem tűnik el nyomtalanul."

Fülszöveg : Ania házassági tanácsadó, és azt hiszi, mindent tud a szerelemről és a tökéletes házasság titkairól – aztán találkozik egy férfival, és egyszeriben minden felborul az életében. Miközben válaszokat keres a kérdéseire, házassági tanácsokat ad a pácienseinek, többek közt Rose-nak és Henrynek, akiknél a válás vagy az együttmaradás a tét.

Az irodalmi díjas skót-amerikai írónő jellegzetes humorral és mély empátiával megírt története olyan, ami bármelyikünkkel megeshet. Szerethető szereplőivel együtt száguldunk végig a szerelemről, hűségről és hűtlenségről szóló, sziporkázóan szellemes regényen.

„Ez a könyv megerősített abban, hogy a szerelem mindig váratlanul érkezik, és mindent felborít az ember életében. Akár hiszel a szerelemben, akár nem, ez a regény végigvitorláztat az érzelmek háborgó tengerén, és magad sem tudod, hol a part, hol a kikötő…” (Fejős Éva)

Első benyomás: A FÉNY ( Fejős Éva Nyár ) második könyvének hozom Cynthia Rogerson : Szeretlek, ég veled c. könyvét hoztam el a blogra. Még mielőtt az Erawanos könyvcsomagot nyertem, szemeztem már a könyvvel. Először talán a gyönyörű borító fogott meg, ami egy '50-es, '60-as évekbeli vidéki történetet sejtet. De a könyv elolvasása után be kell látnom, nem jöttek be az elvárásaim, teljesen más témájú történet ez. Max szimbolikusan értelmezhető. A könyv kivitelezésével nagyon jó munkát végett a nyomda. Egyszerű, szép kiadvány újrahasznosított papírra nyomva.

A történet és felépítés : Négy ember. Látszólag semmi közük egymáshoz. Teljesen más jellemek. Ania, a házassági tanácsadó, Maciek, a lengyel származású férfi a pizzázóból, Rose, a családanya, aki válni készül és Sam, a lázadó tini. Az ő gondolataikba nyerhetünk betekintést ebben a történetben és talán sikerül választ kapnunk egy kérdésre : Mi igazából a szerelem és a házasság?

Érdekes könyv volt ez, mit ne mondjak. Sajnos a leggyakoribb családi problémák egyikével, a megcsalással és a válással foglalkozik. A történet olvasása közben mindig az járt a fejemben, minek kellene megházasodnom, hiszen a házasságok legnagyobb része válással végződik. Legnagyobb ok erre a hűtlenség. Nem ítélkezem senki felett sem, de ez engem nagyon elszomorít. 

Hogy miről is szól a történet? Ez egy fogós kérdés. Őszintén szólva, nem tudom. Nagyon jó az írónő stílusa, szinte faltam a lapokat. De igazából nagyon kevés dolog történt ezen a nem egész 300 oldalon. Minél jobban belefeledkeztem a történetbe, annál több kérdés jött. Mi a szerelem? Meddig érdemes elmenni egy kapcsolatért? Tényleg a válás megoldás? Mindent el kell dobni egy futó kalandért? Az élet még nem sodort olyan útra, hogy válaszolni tudjak ezekre a kérdésekre.

A könyv alapján az rögtön feltűnt, hogy nem is próbál az írónő egyértelmű választ adni. Egyszerűen a szereplőket a sorsukra hagyja. Így van ez a való életben is. Nem tudjuk mit hoz a jövő. Én hiszek a sorsban. Hiszem, hogy minden előre el van tervezve az életünkben, és akárhogy is tervezünk előre, nem biztos, úgy is lesz. Szerintem ebben a könyvben a három főbb szál közül talán egy végződött úgy, ahogy előre tervezték a szereplők.

Evanton

Evanton, a skóciai kisváros, ahol zajlanak az események. A kisváros átlagosnak mondható a lakóival együtt. Ania, a házassági tanácsadó, ki próbálja mások házasságát megmenteni, de a sajátjával sincs igazán minden rendben.Férjével gyermeket szeretnének, de amikor összejön nekik, kezdenek elhidegülni egymástól, ezért Maciek karjaiban köt ki. Maciekkel folytatott viszonya egy kicsit több, mint egy futó viszony. Megvan köztük a bizonyos kémia, ami kell is. Ebben a kapcsolatban tényleg hatalmas szerepet játszik a sors. Mást vártam ettől a száltól, de apróbb utalásokból könnyen leszűrhető volt, mi is fog történni. Tipikusan olyan dolgokról ír, amik bármikor, bárhol és bárkivel megeshetnek.

Rose és Harry. Ők a tipikus olyan házaspár, hogy az együtt eltöltött évek miatt rozsdásodott be a kapcsolatuk. Próbálnak külön-külön új életet kezdeni, de érzik, valami hiányzik.

Sam, a lázadó kamasz, Rose és Harry gyermeke. Lázad a világgal és mindennel. Ám őt is megtalálja a szerelem. Kis tinirománc, ami igazán nem is tud kibontakozni. Félelem, hibák sorozata
.

Jane Austen szerint : "Ha egy könyv jól van megírva, mindig túl rövidnek találom". Ezt én is így érzem most. Ám a történet nem volt nagy cucc, de a fogalmazásmód és a gondolatok, melyeket kiváltott belőlem a könyv, emlékezetes marad. 19 éves fejjel nem gondolkoztam még nagyon a házasság problémáin. Ha leszek hasonló gondjaim a házassággal, szerintem újra elő fogom venni a könyvet. Érettebb fejjel talán sikerül is a lehető legjobb utat választanom problémáim megoldására.

 Értékelés / Összegzés :

Történet : Egyszerű, hétköznapi, ám a gondolatok nagyon jók

Karakterek : Hétköznapiak, egyszerűek

Borító : 5/5, de nem illik a történethez.

Összességében : 4/5 - a tényleges történet hiánya miatt

De különleges élmény volt. Tehát, aki könnyed, mégis elgondolkodtató olvasmányra vágyik, annak nagyon ajánlom.

Újabb interjúalanyom Nagy Nikolett Beatrix volt

Sziasztok!

Sikerült egy újabb íróval interjút készítenem. Fogadjátok szeretettel! Ezúttal Nagy Nikolett Beatrixot faggattam.

Igen, ő Niki :)
Forrás : Facebook

Először is, nagyon szépen köszönöm, hogy időt szakítasz a blogomra és válaszolsz néhány kérdésemre. Kérlek, mesélj egy kicsit magadról! Mi a polgári szakmád? Mik a hobbijaid?

Nos, jelenleg riporter vagyok a hajdúszoboszlói tv-nél és újságnál. Nem rég kezdtem el, ezért még tele van kihívásokkal. Nagyon izgalmas, élvezem, ha kitalálhatom, hogyan kellene összeraknom egy anyagot. Mintha csak apró könyveket írnék.

A hobbim, vagy inkább hobbijaim… nos, ennek egy egész litániát tudnék szentelni, rémesen hosszú lenne és unalmas, de sosem tudom visszafogni magam, ha erről kérdeznek. Első sorban is festek. Büszke vagyok rá, mert évről-évre fejlődök, anélkül, hogy valaha is tanultam volna. Jó autodidakta vagyok. Ennek köszönhetem azt, amit viszont igazán a hobbimnak nevezhetek: a cosplayelést. Aki nem tudná (és valószínűleg ők vannak többségben), megmagyaráznám: ez azt jelenti, hogy jelmezeket készítek, és viselek. Jelenleg Hófehér mostohájának ruháján dolgozom. Ez a hobbi sok különféle praktikát igényel, megtanultam varrni, forrasztani, fát faragni, és a műgyantát is meg kellett szoknom. Rengeteg kis apróság, amit nagy szerencsével ellestem a szüleimtől.  Imádom, mert minden alkalommal új dolgokat kell kitalálnom ahhoz, hogy elkészíthessem az aktuális kosztümömet. Sosem lehet megunni.

Elsőkönyves szerzőhöz képest nagyon igényesre sikeredett az Életfogytig. Sokáig dolgoztál a történeten? 

Honnan jött az alapötlet?

Az alapötlet története érdekes. Legalábbis én mindig mosolyogva gondolok rá. 2008 novembere környékén, egy este, úgy éreztem, hogy írnom kell. Ha belegondolok, mindig is volt egy kis íráskényszerem, sok levél és pár oldalas történetkezdemény lappang össze-vissza, viszont akkor valami különleges érzés fogott el. Nem tudnám pontosan megfogalmazni, de azt éreztem, hogy ha akkor leülök, akkor valami olyanba fogok belekezdeni, amiből könyv lesz, nem csak egy pár oldalas firkálmány. Én pedig hallgattam rá, és leültem az asztalomhoz. Ötletem nem volt, csak késztetésem. Emlékszem, kicsit kétkedve ültem az üres füzet fölött, és vártam, bár fogalmam sem volt, mire. Tudni kell, hogy akkoriban rajongtam Orlando Bloomért. Valljuk be, akkor még gyerek voltam. Nos, a hátam mögötti falon volt róla egy hatalmas poszter, az asztalomon pedig ott állt a faragott keretű tükröm. Még arra is emlékszem, hogy az államat támasztottam, és a toll kupakjával nyomkodtam a homlokom. Szokásom unalmamban. És akkor megláttam Orlando barna szemeit a tükörben. Nem tudom, hogy honnan jött a többi, de akkor megírtam az első fejezetet, amin pár szót leszámítva nem is változtattam azóta. Ekkor találtam ki Ében nevét is. Annyira meghatározó volt a fejemben a rám meredő szempár emléke, hogy amikor a fiúra gondoltam, csak a fekete íriszei jutottak eszembe. Innen jött az a bizarr elképzelés, hogy egy szőke fiúnak Ében a neve. A többi meg, nos, mindig is úgy tekintettem a szereplőimre, mint akik léteznek. Csak leírtam, ami velük történt, az a része már nem volt nagy dolog.

Igen, sokáig dolgoztam rajta. Az első változat körülbelül másfél év volt, viszont egy év múlva újra elővettem, és akkor nagyon sokat újítottam rajta. Ha belevesszük a szüneteket, amit mások írói válságként, én viszont a lustaságból fakadó önmarcangoló tehetetlenségként írnék le, akkor körülbelül 3 évbe telt. Ez soknak tűnik, de ha úgy igazán összeszámolnám azokat a napokat, amiket vele töltöttem, nem lenne több pár hónapnál. Első könyvnél még nehéz motivációt találni. Az ember tépelődik, hogy lesz-e értelme, hogy megéri-e, nem könnyű. Támogatással könnyebb.

Nagyon nehéz a kezdő írók sorsa. Hihetetlen nagy türelem és elszántság kell ahhoz, hogy valakinek megjelenhessenek a művei. A kézirat befejeztével „házaltál” kiadóknál? Hogy jutottál el jelenlegi kiadódhoz, az Aba Kiadóhoz?

Ez egy rémesen hosszú út volt. Sok megválaszolatlan e-maillel, rengeteg kétségbeeséssel töltött órával, és még több elküldött levéllel. Az Aba kiadóhoz viszont a szerencse vezényelt. Egy egyszerű, baráti beszélgetés során említették Szurovecz Kittinek, hogy a kiadó kéziratokat keres, Kitti pedig ismert is egy kéziratot: az enyémet. Így pottyantam a kiadóhoz. Szerencse volt.

Ha jól tudom, az idei Könyvhéten volt az első dedikálásod. Milyen élmény volt számodra, hogy személyesen is találkozhattál olvasóiddal?

Fantasztikus. Már a könyv írása közben is álmodoztam arról, hogy egyszer dedikálhatok a könyvhéten, és ez össze is jött. Egy olyan apró kis dolgocska, ami miatt elmondhatom, hogy elértem valamit a szerény kis életemben. Szentimentális, de az ilyen apró dolgok teszik széppé az életet.

Niki dedikál az az idei Könyvhéten

A moly.hu-n elég jó kritikákat kapott a könyved. Számítottál rá, hogy ennyire el fogja nyerni az olvasók tetszését a regény?

Számítani? Nem. Inkább azt mondanám, reméltem, de aztán letorkollt a józan eszem. Örökös vitában állunk, de a pozitív énem még kitart.

Az Életfogytig szereplőire úgy tekintettem olvasás közben, mint régi ismerőseimre. Nagyon jól sikerült kidolgoznod őket. Valós személyekről mintáztad őket?

Nos, eredetileg igen. Emma legalábbis az első fejezetben még a saját alteregómnak indult. De később saját személyiséget követelt. Hiába akartam, hogy tegyen meg valamit, ami én szerintem ésszerű lenne, ő csak azért sem volt hajlandó rá. Furcsa lány, furcsa személyiséggel. A többiek pedig, nos, ők olyanok, amilyenek. Nem ismerek hozzájuk hasonlókat.

Mivel ez a könyv egy sorozat kezdő kötete is egyben, ezért érdekelne, mikor jön a folytatás? Hány részesre tervezed Emma és Ében történetét?

A sorozat jelenleg két részes. Érdekes dolgok történnek velük a második könyv vége után, de azt nem szeretném megírni. Az Ében és Emma magánügye, bár azt hiszem, túl sok mindenbe nyerünk bepillantást a Rabod vagyokban is. Vannak olyan dolgok, amiket jobb, ha meghagyunk nekik. Amit viszont el lehet mondani, azt már megírtam, és dolgozunk azon, hogy minél hamarabb olvashassátok. Igyekszem. J

Biztos sokan vannak az olvasók közül, akik nem ismerik még a történetedet. Kiknek ajánlanád és miért?

Nos, azoknak, akik szeretnek szeretni. Csak úgy egyszerűen, nem rajongva, csak finoman és csendesen. Akik megcsodálják a nyári zápor utáni sárgászöld fényt, és megérzik az eső friss illatát. Nem akarom, hogy istenítsék a könyvem, csak azt szeretném, hogy páran szebbnek lássák a világot, ha elolvassák. Ha lesz utána egy reggelük, amikor nem fognak nyűgösen felkelni, mert a fény megcsillan a szobájuk falán, és ezt észreveszik, már elértem, amit szerettem volna.

Az Időtleneken kívül van más történet is a tarsolyodban, amit szeretnél, ha egyszer az olvasók is lássanak?

Hah, van. Össze sem tudom számolni, mennyi. Van benne fantasy, világi problémákkal, gondolatok a vallási elméleteimről, arról, ahogy én látom a világot. Van drámám, az 56-os forradalom idejéből, és feldolgozásaim a görög mitológiából. Sok-sok érdekes történet, és sok olyan személy, akik már nagyon szeretnének megszületni.

Üzensz valamit az olvasóknak?

Éljetek! Ne azt keressétek, hogy mi nincs, hanem azt, ami van! Okoskodásnak tűnik, és mégannyira közhelyesnek, de nem lehet máshogy élni. Hosszú, unalmas utakon figyeljétek a felhők színét, vagy a fényt, ami megcsillan a levelek fonákján. Ha vihar van, csodáljátok meg a villámok alakját. Nincs értelme mérgelődni, az élet úgyis megy tovább.

The show must go on! – szeretném majd ezt tetováltatni az alkaromra. Akkor rossz pillanataimban sem fogom elfelejteni, hogy élnünk kell, mert különben elsuhan mellettünk a világ, és csak azt vesszük észre, hogy 

csupa bosszúság körülöttünk minden. Erre  magam is gyakran emlékeztetnem kell, de jó tanács.

Köszönöm az interjút! További sok sikert kívánok!

... Fejős Évának - Fejős Éva : Nápolyi vakáció

Cím : Fejős Éva : Nápoly vakáció
Kiadó : Erawan
Kiadás éve : 2013
Oldalszám : 600
Kötés : Puha
Ár : 3499 Ft

"Korábban egyáltalán nem értette az olyan embereket, vagy legalábbis nem tudott azonosulni velük, akik számára egy tárgy, egy cipő, egy ruhadara fontos volt. Most viszont bekattant. Kell az a csizma."

A mai nappal hivatalosan is kezdetét veszi a blog nagy nyári projektje, ami a FÉNY névre hallgat. A 

Fejős Éva Nyár első könyvével Nápolyba utazhatunk kikapcsolódni. Tartsatok velem!

Fülszöveg : Ladányi Niki, a fiatal oknyomozó újságírónő élete nagy sztoriját egy hidegvérű bűnözőnek köszönheti, akit sikeresen rács mögé juttatott. Verbovszky azonban nem felejt, és miután megszökik a zárkából, elindul, hogy bosszút álljon a lányon. Niki éppen forró nyomon van, Magyarországról kicsempészett kutyák után nyomoz Nápolyban, ahová kivételesen az édesanyját is magával viszi. A lány anyja találkozik ifjúkori szerelmével, Alessandróval, és a megkésett randevú az egykori szabóval – ma már sikeres olasz divatház-tulajdonossal – mindkettőjük számára többet jelent a múlt utáni vágyakozásnál. Alessandro fia, Giacomo pedig Niki iránt érez egyre erősebb vonzalmat, de a sarkukban lévő bűnöző, Niki lezáratlan szerelme Andrással, a pesti nyomozóval és a nagymama váratlan és veszélyes küldetése olyan fordulatot hoz a nápolyi vakációba, ami talán örökre megváltoztatja a két család életét… 

Vajon újra lehet kezdeni egy kapcsolatot harminc év után? Öröklődik-e a szerelem anyáról lányára? Dönthet-e a fiú apja akarata ellenében, ha a cég és a család jövője a tét? Kitarthat-e a magyar nyomozó az igazság mellett, ha azzal a szeretteit és önmagát is veszélybe sodorja? Szerelem és karrier, bosszú és megbocsátás, hagyomány és újrakezdés; három generáció, két család, egy életre szóló döntés – ez Fejős Éva eddigi legjobb regénye, a Nápolyi vakáció.

Első benyomás : Régóta szemeztem már egy Fejős Éva könyvvel. Nagyon megörültem, hogy egy játékon sikerült egy teljes Erawan-könyvcsomagot nyernem és nem volt kérdés, melyikkel kezdjem. Érdekesnek találtam a fülszöveget és a borító is elég jól sikerült. Egyszerű, mégis nagyon jól néz ki. Nagyon tetszik, hogy a borítón lévő képek az összes Erawanos könyvnél egy fehér keretben vannak és mellesleg a polcon is nagyon jól mutat. Kis negatívum, hogy nehéz a könyv, mert rendes, fehér fénymásolópapírra lett nyomtatva. Szintén a papír vastagságából adódóan kicsit nehéz olvasni és forgatni a gerinc megtörése nélkül.

A történet és felépítés : A főhősnőnk Ladányi Niki, akivel már találkozhattak az olvasók az írónő Karibi nyár c. regényében. Sajnos nekem az említett könyvhöz nem volt még szerencsém, de az olvasók elmondása szerint a Nápolyi vakáció pont ott kezdődik, ahol a Karibi nyár véget ért. Niki rács mögé juttatta Verbovszkyt és folytatja az újságírást. Ám Verbovszky megszökik a börtönből. Nikinek épp kapóra jön, hogy szakmája Nápolyba húzza egy kutyacsempészés-ügyben, ahova magával viszi édesanyját is. Niki anyukáját megtalálja a múltja és....... többet nem írok le :)

Életem során már számos könyvet elolvastam, de Éva könyve valamiért különleges a számomra. Valahogy a nem egész két nap alatt, amíg olvastam a szívemhez nőtt Ladányi Niki története. Nagyon megszerettem mind a történetet, mind a helyszínt és az írónő stílusát is. Bevallom, Éva könyveivel sokat szemeztem már, de a rengeteg negatív kritika engem is úgymond vakvágányra sodort, hogy eddig kimaradtak az életemből. Nagyon szerettem volna idén elmenni valahova nyaralni, de sajnos felvételi meg hasonlók miatt nem jött össze. Gondoltam, akkor a képzeletemben kalandozok egyet Nápolyban.

Positano

Az könyv kezdetén nem igazán tudtam a szereplőket hova tenni, ugyanis eddig nem volt szerencsém Ladányi Niki előző kalandjaihoz a Karibi nyárban. Ám szép lassan összeállt a kép és azt vettem észre, hogy hűha, már a kétszázadik oldalon tartok. Csak úgy pörögtek a lapok a kezeim alatt. Most így utólag úgy érzem, sikerült egy kicsit kiruccanni Nápolyba pár napra, igaz csak a képzeletemben. Positanóba meg nagyon húz ezek után a szívem.

Sikerült felfedeznem, hogy Éva nem csak remekül csavarja a szálakat a regényében, hanem gyönyörűen írja le még a legsilányabb, legkietlenebb tájakat is, amiről elsőre nem is gondoltuk volna, hogy lehet szép is. Az illatok és a színek világa szinte beszippantja az olvasót a történetbe. Szinte éreztem az ételek ízét a számban és szagoltam az illatokat. Hatalmas élmény volt.

Na de térjünk vissza a történetre. Kicsit elkalandoztam. A történet elején találkozhatunk egy-egy fejezetként beékelődve a mai események közé az úgynevezett Dinnyenaplóval, ami Niki édesanyja kalandjait írja le, amikor a kézilabdás lányokkal még 1976-ban Nápolyban tartózkodott. eleinte feleslegesnek éreztem ezeket a részeket, de ha ezek nem lettek volna, sok dolog nem lett volna világos. Nagyon furcsa volt a jelen korból a ’70-es évekre, mert a jelenkori jeleneteket Éva pont ott vágta el, ahol valami izgalmas történik. Ezért vártam, hogy a Dinnyenaplós részek végére érjek, mert valljuk be, eleinte nem valami izgalmas történetek voltak. De idővel ezek is felpörögtek.  

Történetben olyan témákat is boncolgat Éva, mint a válás, családon belüli erőszak,állatkínzás, vagy éppen a serdülőkorral küzdő tinik életet. Nagyon nehéz szerintem ezekről a sokakat érintő témákról írni. Igaz, nem ezek a legfőbb témák. Laura története a gardróbba bújtatott emberrel, hát azt nagyon ötletesnek találtam, valamint a „játékos” és a „büntess meg „részeket is.  Nagyon sok emberről nem is képzelnénk, hogy mikre nem képesek…

A történet főbb szála egy tipikus love sztori. Olasz srác, magyar lány. Tökéletes páros. De a múltban itt is vannak ám titkok. Niki nyomozgat, Giacomo ruhákat tervez és próbálja tisztázni az életét.

A másik főbb olasz szálunk Niki édesanyja és Alessandro Grotti között alakul. Alessandro Giacomo édesapja, valamint a nő egykori szerelme, kivel még 1976-ban volt egy kis viszonyuk. Azt hittem, ebből a viszonyból lett más is, ami megbonyolította volna a dolgokat, de nem lett. jobb is így. Ezt a szálat talán ezzel a dallal írhatjuk le a legjobban:

Ám mindezek mellett mégis a könyvben a Nagyis részek tetszettek legjobban. Ilonka néni a tipikus nagyi figura, aki valljuk be, kicsit szenilis is. Az írónő nagyszerűen megalkotta ezt a karaktert a szerethető jellemével, és a bónáival együtt. Ilonka néni a nyugdíjas nagymama, aki titokban aukciókon dolgozik, magánnyomozó és beépített ember is. Ám mindenki szerint egy átlagos öreg néni, aki a békásmegyeri házában lakik. Agyafúrtsága és remek kombinatorikaérzékével olyan teóriákat képes megalkotni, ami a mexikói szappanoperák világában is megállná a helyét . Ezeken akkorákat nevettem, meg a Nagyi gondolatai, mint eddig soha egy könyvön sem.  Róla oldalakat tudnék írni, de nem tehetem sajnos. A lila kalapjával Ilonka néni örök kedvenc marad.

Sajnálom, hogy ilyen gyorsan a végére értem ennek a történetnek.  Niki és Giacomo közti szerelmi szál végkifejletétől mást vártam, de ez így volt tökéletes. Nem árulok el szerintem nagy titkot, ha elmondom, Verbovszky ismét a rácsok között van és tervezi, hogyan álljon ismét bosszút Nikin és családján. Remélem, még találkozhatunk Nikéikkel egy új történetben is. Az az utolsó pár sor talán ad némi reményt…. :D

Végezetül meg a híres dal, mely oly sokszor felcsendül a könyvben. Szerintem ez adja meg az igazi, olasz hangulatot koronaképpen a regénynek.          

Értékelés / Összegzés :

Történet : Remek, gördülékeny. Imádtam minden sorát! Egy percig sem unatkoztam.

Karakterek : Kidolgozottak, életszerűek, szerethetőek.

Borító : 5/5 , nagyon szép és illik a történethez. Annyit megjegyeznék : a történetben tél van :)

Összességében : 5*/5

Gratulálok Éva! Természetesen a többi könyv is kap még egy esélyt.